Kisiskolások

A kisiskolás (kb. 6-10 éves) eleinte még mindig utánozva tanul; úgy viselkedik pl. az erdőben, ahogyan mi. Később azonban kezd már áttérni a külső minták szerinti viselkedésről saját belső mintáinak kialakítására és követésére. Rajtunk múlik tehát, hogy mifajta minták alakulnak ki benne.

Az ilyen korú gyerek még mindig elsősorban a mesét és a játékot szereti – még ha más mesét is, mint az óvodás. Ezért környezeti nevelésének is mesélősnek és játékosnak kell lennie. Nem igazán érdeklik a környezetvédelem alapelvei, de szívesen hallgatja pl. a vízcsepp kalandjairól szóló mesét (amelyben egyébként szót lehet ejteni ezen alapelvekről is!). Játékként érdekelheti pl. a csírázás jelensége (mint „csoda”), de nem foglalkoztatják a csírázás feltételei. Számára most még nem a törvényszerűségek megállapítása s az odavezető oknyomozó vizsgálódás a cél (ez majd néhány év múlva lesz a sajátja), hanem maga a tevékenység mint jó játék.

Probléma: Némely pedagógus (cseppentett nevelői jó szándékból – és a társadalmi elvárásokat közvetítve) „megfejeli” a gyerekek játékát (meséjét), s erőnek erejével beletesz valami magasabb szempontot, ill. tevékenység-formát. Pl. kísérletté fokozza a csíráztatásjátékot.