Kamaszok
A kamaszok (12-16 évesek) számára fontosak a törvényszerűségek; keresik a természeti és társadalmi törvényeket is. Ők a környezeti szabálysértők legkönyörtelenebb bírái, a természetlegelszántabb védői. Központi problémájuk az Én-azonosság keresése, ez pedig döntő a környezethez való viszonyulás és értékrend kialakulása szempontjából is. Ekkorra érik meg az időészlelésük is annyira, hogy lehetségessé válik jelen életvitelük környezeti hatásait a jövő felől vizsgálni.
A kamaszok szélsőségekben gondolkodnak és éreznek, a középút keresése nem az ő stílusuk. (Ebben az európai filozófia és logika azon „hagyománya” is szerepet játszik, amely „vagy igen, vagy nem” kategóriákban gondolkodik, s alig ismeri a komplementáris látásmódot.) Ebből – az általános pedagógiai nehézségeken túl – a környezethez való viszonyukra nézve is adódik egy buktató: míg a környezeti gondolkodásmód sokszempontú, dialektikus és rendszerszemléletű, addig a kamasz gondolkodására az egyszempontúság, a leegyszerűsítő túlzások és az „imádom-utálom” szélsőségei jellemzők. Míg a környezeti gondok megoldása a mérlegelő dialektikát, az is-is szemléletet igényli, a kamaszok sokkal jobban szeretik a kizáró vagy-vagyot.
Probléma: Némely pedagógus megpróbálja rászorítani a kamaszokat a dialektikus, ökologikus gondolkodásra. Abból a szempontból igaza is van, hogy felnőttként csak ezzel a gondolkodásmóddal tudnak majd boldogulni a környezeti problémák megoldásával. Ugyanakkor azonban téved, amikor azt hiszi: jót tesz azzal, ha az adott fejlődéslélektani állapot jellemzői ellenében minden áron erőlteti a felnőttkori értékek szerinti viselkedést.