Mondókák 3-6 éveseknek

Gazdag Erzsi: A bohóc

Jancsi bohóc
a nevem.
Cintányér
a tenyerem.

Orrom krumpli,
szemem szén.
Szeretném,
ha szeretnél!

Velem nevetsz,
ha szeretsz.
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!

Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.

Kezdődik a
nevetés.
Tíz forint a
fizetés.

Ha nincs pénzed,
ne nevess!
Azt nézd,
innen elmehess!

A tokaji szőlőhegyen két szál vessző,
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda.

Cickom-cickom,
vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon!
Add nekem azt!
Elkapom azt!
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök, dobszerda.

Egy kis malac
Egy kis malac, röf-röf-röf,
trombitálgat: „töf-töf-töf.“
Trombitája, víg ormánya
földet túrja, döf-döf-döf.

Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
“Rajta, fiam, röf-röf-röf,
apád is így csinálja!“

Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek:
„Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf.
ezek ám a legények!“

Elvesztettem zsebkendőmet,
szidott anyám érte.
Annak, aki megtalálja,
csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
szabad szappanozni.

Eresz alól, fecske fia idenéz, odanéz,
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz.
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán.
Kisbendőbe mindenféle belefér igazán.

Ettem szőlőt, most érik, most érik, most érik.
Virág Erzsit most kérik, most kérik, most kérik.
Kihez ment a levele? Garzó Pista kezébe.
Hej, rica, rica, hej, Pista te!

Gyárfás Endre: Farsang van

Farsang van,
farsang van!
Járjuk a táncot gyorsabban!
Fergeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál!

Gyertek haza, ludaim!
- Nem merünk.
- Miért?
- Félünk.
- Mitől?
- Farkastól.
- Hol a farkas?
- Bokorban.
- Mit csinál?
- Mosdik.
- Mibe mosdik?
- Aranymedencébe´.
- Mibe törölközik?
- Kiscica farkába.

Hátamon a zsákom,  
zsákomban a mákom,
mákomban a rákom,
kirágta a zsákom,
kihullott a mákom,
elveszett a rákom.
Aki szánja károm,
varrja be a zsákom,
szedje fel a mákom.

Hátamon a zsákom,
benne van a rákom.
Édes kicsi rákom,
ki ne vágd a zsákom,
mert kihull a mákom!

Gazdag Erzsi: Itt a farsang
Itt a farsang, áll a bál,
Keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
Bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
Táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
Míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom,
Mákos patkó, babkávé,
Értük van a parádé.

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?
Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri:
„Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs”.
Málnát szednek, ha találnak,
kis húguknak, Márikának.

Szép az erdõ mindenütt:
szõke nyírfa, sima bükk.
„Itt a bokor, itt a málna,
Jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medve-haj”.
Tele kosár, tele bendõ,
két kis bocsnak elegendõ.
Elnyúlnak a fa alatt.
„Hé! Lopják a kosarat!”
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra...
„Jaj! Hová lett a kosár?”
Pamat-fülük égnek áll.

El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
„Nézzünk körül ott, a nyúlnál!”
„Répán élek — mondja Nyúl Pál —
meg káposztalevelen,
Olykor meg is reszelem”.

Róka-asszony mondja: ,,Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Mért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!”
Sün Sámuel a fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
„Nincs ennél jobb eledel!” —
mondja bölcsen Sámuel.

„Mókus! Mókus! Hol a málna?
Nem te vitted föl az ágra?”
„Málna?! Dió, mogyoró,
meg fenyõmag, az a jó!”
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsön ad egy kosarat.

„Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?
Senki más, mint Tolvaj Ferke!”
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal,
„Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos”.

Tele kosár, tele bendõ,
három bocsnak elegendõ,
Nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Márika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat —
így õrzi a bocsokat.

Kis kece lányom, fehérbe' vagyon.
Fehér a rózsa, kezébe' vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide mátkám asszony!
Mondom, mondom, fordulj ide mátkám asszony!

Cidrusi menta, kajtai rózsa.
Elmennék táncba, ha szép lány volna.
Mondom, mondom, fordulj ide mátkám asszony!
Mondom, mondom, fordulj ide mátkám asszony!

Szellő zúg távol, alszik a tábor,
Alszik a tábor, csak a tűz lángol.
Rakd meg, rakd meg kedves pajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet !

Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának sól a harangja.
Hallga, hallga, szól a harang, bim-bim, bim-bam,
Lelkünk mélyén kél rá visszhang, bim-bam, bim-bam.

Kleofás, a didergő kis tojás
Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
    Bimm-bamm, dáridom.

Megvette egy nyuszika,
nyuszi-lány volt: Zsuzsika
    Bimm-bamm, dáridom.

Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
    Bimm-bamm, dáridom.

"Persze - mondta a tojás -,
fázik ám a Kleofás!"
    Bimm-bamm, dáridom.

Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika:
    Bimm-bamm, dáridom!

Nem fázik már a tojás:
a zöldbundás Kleofás!
    Bimm-bamm, dáridom!

Koszorú, koszorú,
mért vagy olyan szomorú ?
Azért vagyok szomorú,
mert a nevem koszorú.
Kipp, kopp, kopogok, találd ki, hogy ki vagyok?

Körben áll egy kislányka,
Lássuk, ki lesz a párja,
Lássuk, kit szeret a legjobban,
Azzal forduljon gyorsan.

Ezt szeretem legjobban,
ezzel fordulok gyorsan!
Vége, vége, vége mindennek,
vége a jókedvünknek.

Lánc, lánc, Eszterlánc,
eszterlánci cérna,
cérna volna, selyem volna mégis kifordulna.
Pénz volna karika, karika, forduljon ki Katinka,
Katinkának lánca.

Lánc, lánc, Eszterlánc,
eszterlánci cérna,
Hétországnyi földeket
kerüljön a héja!

Lánc, lánc, Eszterlánc,
fehér rózsa-csipke,
bagoly legyen a hunyó,
fogó meg a cinke.

Lánc, lánc, Eszterlánc,
ezüst-réti sarjú,
ha rád jutott a kilenc,
álljon ki a varjú.

Lánc, lánc, Eszterlánc,
arany-toronyóra,
csudálatos tavaszra
ébredjen a rózsa.

Megfogtam egy szúnyogot,
nagyobb volt egy lónál,
kisütöttem a zsírját,
több volt egy akónál.

Aki ezt elhiszi,
szamarabb a lónál,
aki ezt elhiszi,
szamarabb a lónál.
vagy
Varrd meg, varga a csizmám,
megadom az árát,
ha nem adom,
od´adom a szúnyogom háját.

Pál, Kata, Péter jó reggelt,
Már odakünn a nap felkelt,
Szól kakasunk, az a nagy tarjú,
Gyere ki a rétre, kukorikú!

Pattanj pajtás, pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!

Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne: dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!

Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.

Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom?

Minden madár társat választ,
virágom, virágom?

Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom?

Te engemet, én tégedet,
virágom, virágom.

Bújjunk egymás árnyékjába,
virágom, virágom.

Bújjunk egymás árnyékjába,
virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya,
virágom, virágom,

Mert azt a szél könnyen fújja,
virágom, virágom.

De a fátyol nehéz gúnya,
Virágom, virágom,

Mert azt a bú leszaggatja,
Virágom, virágom.